Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Játék Androidra

Közösség

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Kezdőlap

 

Álomvilág

 

Elértem végre a IX. osztályt. Örömmel tudtam meg, hogy felvettek a matek-infó szakra. Bár tudom, hogy kicsit nehéz lesz, fõleg mert bentlakásba fogok lakni, de megpróbálom kibírni.
Minden jól ment az évnyitón. Kikaptuk a könyveket is. Egyetlen jó dolog van a bentlakásba: már pedig az, hogy a suli felett van. Szóval nem kellet messzi cipelni a nagyon nehéz könyveket. Majd télen milyen jó lesz, mikor mindenki jól felöltözve jön, én meg alig kell, magamra vegyek valamit. Csak akkor kell, jobban felöltözzek, ha ki akarok menni a városba.
Az elsõ napom simán ment. Próbáltunk megismerkedni egymással. Kicsit nehéz volt mivel egy csomó új név volt, és bár sokat megtaláltam facebookon még is nagy kihívás. Órák után gondoltam kimegyek a boltba venni ezt-azt, mivel a kaja már elsõ nap nem volt túl fényes: P.Ahogy jövök ki az iskolából nekiütköztem egy helyes fiúnak. Ilyen helyes fiút még életembe nem láttam. Szép fekete haja volt és picit barnabõrü. Ahelyett, hogy valami okosat mondtam volna a helyett csak össze visszadadogtam az egyetlen értelmes szó az volt, hogy szia. Ennyire idétlen csak én lehetek. Akkor láttam meg elõször a gyönyörû mosolyát. Éjszaka különös álmom volt. De reggelre már szinte semmire sem emlékeztem. Gyorsan elkészültem. Az aranyos kis sárga buszt majdnem lekéstem. Még nem vagyok hozzászokva ehhez. Az iskolába mindenkinek volt saját kis szekrénye. Mikor az enyémhez léptem láttam, hogy a mellettem lévõ szekrény tulajdonosa a szépen mosolygó fiú. Mire észhez  tértem már megszólított.
          -Bocsi-kezdte félénken-be sem mutatkoztam. Én Ádám vagyok.
          -Örvendek Ádám-vajon miért mondtam pont így?-Én Dóra vagyok :)
          -Nagyon szép neved van.-mondta nagy vigyorral.
          -Köszi.-és éreztem, hogy eléggé elpirultam :$.
          -Milyen órád lesz :>?-kérdezte bizakodóan.
          -Am...-vettm elõ az órarendem-bióm lesz :S
          -Nekem is :o.-mondta és kikapta az órarendem a kezembõl.-Hiszen mi egy osztályba vagyunk -_-’  -képedt el- hogy nem vettem észre?
- Nem tudom, de én sem vettem észre.... Ez érdekes.:-?-kicsit szégyelltem magam emiatt, hogy ennyire figyelmetlen voltam.
          -Nem számít, legalább most már tudjuk. :DD Már ha ilyen jól megismertük egymást, akkor ülhetnék melletted?? :$
          -Aaa.. persze J-mondtam és legbelül ugráltam örömömben.
Elindultunk az osztály felé. És mivel nem volt más kivel beszéljek vele voltam egész nap. Elég sokat megtudtam róla. Kiderült, hogy szülei nemrég elváltak (:(), és most a mamájánál kell, lakjanak.
Szóval kb így telt a napom, hogy vele beszéltem. Nem is nagyon figyeltem, hogy mégis kik vannak még az osztályba, teljesen lekötött. Egy lány próbált hozzám szólni azt hiszem, de nem nagyon vettem szegényrõl tudomást. Mit várnak tõlem ez az elsõ nap, örülök, ha valaki legalább szóba állt velem. Mind1 ez már nem nagyon lényeg eltelt és kész, majd holnap talán minden rendesen fog zajlani. Mikor felértem a koleszbe felhívtam anyut, hogy beszámoljak neki az elsõ napomról. Hát simán lerendeztem annyival, hogy nem túl sok minden történt, aztán azzal az ürüggyel tettem le a telefont, hogy kell, menjek ebédelni. Biztos nem tetszett neki a rövid válasz, de mégis mit mondjak neki?? Tudod anyu megismertem egy nagyon helyes fiút és az egész napomat vele töltöttem? Á nem, elég neki annyi, hogy alig történt valami, elvégre nem is volt sok minden, szóval nem hazudtam. Az ebéd nem volt valami fényes, de meglehetett enni. Kb 4 óra volt mire felértem az ebédlõbõl. Gondoltam leugrok, valahova de a szobatársaim figyelmeztettek, hogy fél 5-re legyek fent. Mikor ezt meghallottam inkább nem mentem sehova. Próbálkoztam kiismerni õket. Az elsõ benyomás kb ez volt:
A szembe lévõ oldalon az ajtó felõli legelsõ ágy volt a Krisztináé. Csendes lánynak tûnik, van legalább egy normális lány, aki olyan, mint én. A következõ ágy volt az Anitáé. Hm, mit is mondjak róla attól függetlenül, hogy elõször 10.-nek hittem jó fejnek tûnik. Aztán jött Evelyn, róla nincs, mit mondjak, õt eddig is ismertem. Andié volt a következõ ágy. Ahogy észrevettem Evelynnel nagyon jóba vannak, tehát nem lehet nagyon „ficás”. Az én részemen ugyancsak az ajtó felõli részen volt Briginek az ágya, õt is ismertem, már, úgyhogy no, comment. Aztán jött Kitty, eléggé felvágósnak tûnik… de ahogy észrevettem szeret bulizni, vele se hinném, hogy gond lenne. Aztán jön az én ágyam, utánam meg Bia. Állítólag rockerista. Ilyen se árt a szobába, csak ha nem akar hangosan Metallicat hallgatni… Szinte középen meg volt két idén végzõs lány. Brigit már ismertem, Dórát most láttam elõször. Nem hinném, hogy baj lesz, vele elvégre Dórának hívják. Ez lenne a szobám teli jó fej lányokkal. És eljött a fél 5 kíváncsian vártam mi fog történni.
Egyszer csak nyílott az ajtó és belépet egy néni, aki különbözõ dolgokat kezdett mondani, mint pl. ne hagyjátok szanaszét a dolgaitokat, meg hogy az ágyunk legyen szépen elrendezve. Aztán megakadt a szeme rajtam és én már kezdtem pánikolni, hogy most mi lesz. Az ijedségem túl elhamarkodott volt, mivel csak üdvözölt, és Rékának (?) szólított. Én csak vigyorogva kijavítottam aztán meg kiment az ajtón. A többiek szó szerint kiröhögték, mondjuk volt is mit. A mellettem lévõ ágyon ülõ lány, Kitty felvilágosított azzal, hogy ez mindig így lesz. Most értettem meg miért nevezték börtönnek ezt a helyett. Aztán az is kiderült, hogy ma nem lesz még 2. meditáció mivel még nincs, mit tanuljunk. Ja, a meditáción tanulnunk kell majd. A legnagyobb baj az volt, hogy nem tudtam meik terembe leszek, mert én azt hittem, hogy az osztályunkba leszünk. Gyorsan utána siettem és megkérdeztem tõle, hogy akkor hova kéne, menjek, õ csak úgy simán rávágta, hogy a 70 terem. Oké, de az hol van?? Mivel a koleszbe csak 3 személyt ismertem az osztályból-hála közösségi oldal- megkértem õket, hogy várjanak már meg, mert fogalmam sincs, hogy most hova kéne, menjek. Együtt valahogy eljutottunk a teremig. Bent kiválasztottam egy szimpatikus padot, ami a fal felõl a 2. pad volt. Hátamnál dobta le a táskáját Zoli-azt hiszem, úgy hívják- velem egy irányba, a középsõ padsorba Hunor-érdekes név- a hátánál Arnold. Aztán belépet a terembe egy lány és egy fiú látszólag ismerték egymást biztos egy osztályból jöttek. Miután bemutatkoztunk megtudtam, hogy a fiút Márknak a lányt meg Adélnak hívják. Nem nagyon volt mit csinálni ezért beszélgettünk ameddig be nem jött ismét a néni felírta a nevünket egy lapra (?), aztán meg mondta, hogy csendben legyünk.

A témánk persze inkább a beavatásról szólt. Mindig a 9. szívatják.. Sose értettem mi értelme van. Aztán hamar tereltük a témát mivel már kezdtünk eléggé beijedni. Észre se vettük és vége lett a meditációnak. Fél hétkor lementünk enni mivel vacsora idõ volt. Mondjuk azt, hogy jó íze volt a vacsinak. Felmentem a szobába ahol már a többiek ettek (?). Utálom az elsõ heteket mindig olyan feszült vagyok… Aztán bevágtam a témához illõ viccet és mindenki röhögött. Elöntött a boldogság, hogy befogadtak. Aztán már kérdezõskodni kezdtek az oszim felõl. Csöppet beégtem mert fogalmam sem volt, hogy hogy hívják, de körülírtam és kitalálták. Na ez így ment a többi tanárral is én csak körül kellet írjam õket és õk meg csak rávágták a nevet. Minnél több napot töltöttem velük annál jobban éreztem, hogy jó helyre kerültem. Õk is olyanok voltak mint én, állandóan hüjeségeket hordtak össze. Ez nagyon tetszett. A napok elteltével jobban meglátszódtak a klikkek. Evelyn klikkje volt Andi és Anita, észrevettem, hogy sokszor röhögnek össze. Aztán Krisztinát az én klikkemhez véltem mivel õ is olyan kis csendes, mint én. Bia is inkább Evelynékhez tartozott. A két végzõsünk egy klikkbe tartoztak, egy csomót lógtak együtt. A másik Brigi pedig úgy kicsit majdnem mindegyikbe tartozott, az õ kóser beszólásaival. Aztán mikor Kittyt láttam, hogy eléggé megértõ és sokat segített nekem az elsõ napokban õ is az én klikkemhez tartozott. Szóval összefoglalva 3 klikk volt: az én elnevezésem szerint Evelynék lettek a The Boss, a miénket nem tudtam elnevezni..könnyebb a másikat elnevezni mint a sajátodat, a 3. pedig voltak a végzõsok. Rajtuk észrevettem, hogy kicsit fura módon beszélnek szépen egymáshoz, volt mikor nagyon vicces volt.
Este már totál be voltam ijedve. Éreztem, hogy végem van mivel nemsokára kezdetét veszi a beavatás. Olyan rossz volt, hogy a szobába én voltam az egyedüli kilencedikes (!), így mindig mikor beszélni akartak a beavatásról, hogy mik is lesznek benne akkor vagy ki kellet menjek vagy õk mentek ki. Nem volt már sok a kezdésig, így gondoltam felöltözök , mivel még meleg volt Kitty tanácsára rövid nacit és a kockás ingemet vettem, meg rá egy kismellényt, mivel csiripelték a madarak, hogy jobb ha rétegesen öltözök. Meg is fogadtam a tanácsot. Az izgulás kezdte átvenni az uralmat rajtam, ez egyáltalán nem jó jel…Az egyik volt osztálytársam Edina próbált nyugtatni..nem ment neki valami jól. Mondták nekem, hogy jobb ha az elsõk közt vagyok mert akkor még van választási lehetõségem. Szerencsére a 6 számot húztam. Nagyon megnyugodtam de a nyugalmam gyorsan tova szállt mivel hátulról kezdték- muszáj állandóan kínozni-, de végül rájöttem, hogy nem is olyan borzasztó hogy onnan kezdték mivel elõttem kihúzták a durvákat.. És mikor rám került a sor bemutatkoztam aztán meg húznom kellet. Mikor bemondták, hogy mit kell csináljak nagyon megkönnyebbültem.  A lány aki tartotta a kalapot ahonnan ki kellet húzni elkezdett ott nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj meg ilyenek, erre én meg mondtam oké nem pánikolok ez simán fog menni. Nem árulom el, hogy mit kaptam legyen elég ennyi, hogy megcsináltam és nem fognak szivatni- hála az égnek-, szóval így estem túl rajta. A szobába is gratuláltak, én meg állandóan azt mondtam, hogy ezért kellet én izguljak?? Semmi nehezet nem kellet csináljak. Hálát adok Edinának és a házibulijainak.